19.

–  Kof

–  Nap a higany jegyében (sublimatio).

"Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg."

   Kép: Fölül középen a Nap. Alatta emberpár paradicsomi meztelenségben. Mögöttük fal. Felirat: A Nap.

   Ez a Heszperiszek kertje, vagy ahogy az egyiptomiak mondják, Sekhet-Hetepet, és ahogy a tibetiek mondják Csenreszig. A mennyország. Az előbbi két jellel szorosan összefügg. Az asztrálvilágból (csillagok, 17) a lélek a Holdba kerül (18), és ha a kérdésekre válaszolni tud, beléphet a Napba. A Nap a fény és a meleg helye. A Nap az Egy. A kép az emberpár szexusát nem emeli ki. Azért nem, mert itt az egyesülés már nem a hermafrodita, hanem az androgün jegyében történik. A Nap az isteni androgün. A régieknél minden életcél a Nap jegyében állott. A chirológia Nap-vonala az életvonal természetes kiegészítése. A Nap fénye az arany. Az alkimisták, amikor az aranyat keresték, az örök életet keresték. A Nap a nagy jótevő, nincs benne semmi zárkózottság, félelem, visszautasítás, fösvénység, hazugság, bosszú, irigység, méreg. A csillagos ég a pogányság és a hagyomány kora volt, a Hold a történet kora, a Nap a szabadság és a személy és az Egyház korszaka. Itt az emberek nem a nyakuknál fogva összekötve élnek együtt, hanem önkéntelen örömben egymás felé megnyílnak, mert szabadok. Ez a valódi Egység. Ezért a Nap és az értelem összetartozik. A Nap és a szem és a látás és az éberség. A képen lévő fal ezt a korszakot az előbbiektől megkülönbözteti, nehogy azokat összezavarja. A fal nem a Bábel, hanem az Új Jeruzsálem, vagyis a megújhodott Paradicsom fala.

"Nézd meg és menj tovább"

/Hamvas Béla: Tabula Smaragdina c. művéből/